A híres-hírhedt ferratát legkönnyebben a Duran-hágó felől (1601 m) érhetjük el, itt alhatunk is a C. Tomé menedékházban. Mi az éjszakát lejjebb töltöttük és inkább korai kelést és autózást választottunk, a hágóban hagyva a kocsit. Ha egy napra tervezzük az utat (csak jó kondícióban!), érdemes korán indulni, hiszen a Passo Duran-tól a Moiazza Sud-ig 1277 méter szintkülönbség vár ránk! A hágóból szűk egy óra alatt felmehetünk a Carestiato-házhoz (1834 m), onnan pár perc alatt, szintben tartó úton elérhetjük a ferrata kezdetét jelző szokásos bronztáblát.
Ugyan nem az első mászóutam volt az Alpokban, de egy pillanatra megálltam és végiggondoltam, hogy mégiscsak a ferraták ferratájának tartott útba fogok rövidesen beszállni...ezen elmélkedtem, miközben felvettem a beülőmet.
Az építők végig szem előtt tartották a célt: csak oda raktak vasat, ahová nagyon muszáj, így sokszor biztosítás nélküli szakaszokon haladunk. Emellett további nehézséget jelent a túra hossza és a menedékházaktól való távolság, lefelé a nagy mélység - ezek miatt érdemes végiggondolni, hogy felkészültek vagyunk-e erre az útra!
Én felkészültnek éreztem magam, de a biztonság kedvéért akasztottam magamra további karabinereket és kantárt, hogy a menet közbeni fotózással ne legyen baj. Sajnos nem volt tiszta idő, ráadásul az út első fele egy katlanban vezet, így a kilátást nem élvezhettük mászás közben. A kezdeti balra felfelé tartó harántolást szinte függőleges felfelé tartó szakaszok követik. A kitettség és a relatíve kevés beépített vas már itt sejtette, hogy a szokásostól jobban oda kell figyelnünk.
Páros gyakorlat
Az idő párás volt, felhők kavarogtak a nagy kuloárban, aminek a jobb oldalán egyenletes tempóban haladtunk felfelé. 2000 méter felett jön az első nehezebb szakasz: az átlósan felfelé tartó kötél alatt nincsenek lépések, sokszor karból kell magunkat felhúzni. A következő 100 méter meglehetősen nehéz, gyakran csak a létrákon nyílik alkalmunk pihenni.
Rövidesen elérjük 2295 méter magasan a "vészkijáratot" - ami egy sziklamászók által használt kitett párkányt jelent. Mellettünk számos sziklamászóút található, a mi ferratánk is megfelel egy nagyjából III-IV fokozatú UIAA-mászóútnak.
Rövidebb sportos, majd lépcsőzetes, helyenként omladékos szakaszok váltják egymást, így érjük el először a Cattedrale csúcsát (2557 m), majd a Cresta delle Masenade tetejét (2737 m). Tiszta időben jól látszódik a Moiazza déli csúcsa, nekünk a ködös időben alaposan körül kellett néznünk a továbbindulás előtt, mert a felfestett jelzés nem volt egyértelmű. Nagyjából a gerincen tartó út előbb leereszkedik a Forcella delle Masenadéig - itt lemehetünk a Grisetti bivak érintésével (fentről jól látszódik) a Passo Duranhoz - majd egy rövidebb, de nehezebb szakasz után nagy törmeléklejtőn kapaszkodunk feljebb a déli csúcs alá. Elérünk egy hágót, itt dönthetünk: vagy a híres Angyalok párkányán (Cengia Angelini) elindulunk lefelé vagy előbb felkapaszkodunk a Moiazza Sud 2878 méter magas csúcsára. Ha utóbbi mellett döntünk, bő egy óra alatt megjárhatjuk az utat.
Az Angyalok párkánya igen látványos: a fal aljától számolva 700 méter magasságban halad! Előfordulhat havas-firnes szakasz, esetleg jégcsákányra is szükség lehet, ottjártamkor nem kellett használni (nehéz is lett volna, mivel nem volt nálam). A párkány nagyjából szintben haladva észak felé fordul, pazar kilátás nyílik a Civetta déli oldalára és megpillantjuk a zöld-piros Ghedini-bivakházat. Firnlejtőn ereszkedünk le a házhoz (2600 méter), ahol szükség esetén megalhatunk. Találunk takarót is - vészhelyzetben kibírunk egy éjszakát, ha nincs nálunk hálózsák. A ház nagyon jó állapotban van, némi élelmet is láttam a polcon. Innen egy fentről nézve nem túl bizalomgerjesztő kuloár jobb oldalán húzódik lefelé az út, helyenként drótkötéllel biztosítva. 2-2,5 óra alatt visszaérhetünk a Carestiato-menedékházhoz. Itt is fel lehet jönni a hegyre, de mindenképpen az általunk is bejárt irányt javaslom, hiszen ez az út felfelé nem látványos, a Masenade déli fala viszont borzasztó a lefelé mászáshoz...Azaz ezt használjuk lemenetelre, de vigyázzunk a törmeléklejtőn és a lépcsős sziklákon. 2100 méter körül elérjük az ösvényt, melyen balra fordulva rövidesen a menedékházhoz érünk.
Menetidő: a Passo Durantól indulva egy óra a ferrata beszállásához, 3 óra a Cresta delle Masenade déli oldalán, innen 2 óra a Moiazza csúcsáig, végül 3 óra lefelé a Carestiato-házhoz (tapasztalt, jó kondiban lévő mászóknak - sportos menetidő)
Szintkülönbség: a Passo Durantól 1277 méter a Moiazza Sud csúcsa, de a szintkülönbség mellett jelentős távolságot kell megtenni szintben is, gyakran nehéz törmeléklejtőn
Nehézség: D-E
az olaszok szerint a legnehezebb, leghosszabb, legszebb...
Ugyan nem az első mászóutam volt az Alpokban, de egy pillanatra megálltam és végiggondoltam, hogy mégiscsak a ferraták ferratájának tartott útba fogok rövidesen beszállni...ezen elmélkedtem, miközben felvettem a beülőmet.
Az építők végig szem előtt tartották a célt: csak oda raktak vasat, ahová nagyon muszáj, így sokszor biztosítás nélküli szakaszokon haladunk. Emellett további nehézséget jelent a túra hossza és a menedékházaktól való távolság, lefelé a nagy mélység - ezek miatt érdemes végiggondolni, hogy felkészültek vagyunk-e erre az útra!
Én felkészültnek éreztem magam, de a biztonság kedvéért akasztottam magamra további karabinereket és kantárt, hogy a menet közbeni fotózással ne legyen baj. Sajnos nem volt tiszta idő, ráadásul az út első fele egy katlanban vezet, így a kilátást nem élvezhettük mászás közben. A kezdeti balra felfelé tartó harántolást szinte függőleges felfelé tartó szakaszok követik. A kitettség és a relatíve kevés beépített vas már itt sejtette, hogy a szokásostól jobban oda kell figyelnünk.
Páros gyakorlatAz idő párás volt, felhők kavarogtak a nagy kuloárban, aminek a jobb oldalán egyenletes tempóban haladtunk felfelé. 2000 méter felett jön az első nehezebb szakasz: az átlósan felfelé tartó kötél alatt nincsenek lépések, sokszor karból kell magunkat felhúzni. A következő 100 méter meglehetősen nehéz, gyakran csak a létrákon nyílik alkalmunk pihenni.
Rövidesen elérjük 2295 méter magasan a "vészkijáratot" - ami egy sziklamászók által használt kitett párkányt jelent. Mellettünk számos sziklamászóút található, a mi ferratánk is megfelel egy nagyjából III-IV fokozatú UIAA-mászóútnak.
Rövidebb sportos, majd lépcsőzetes, helyenként omladékos szakaszok váltják egymást, így érjük el először a Cattedrale csúcsát (2557 m), majd a Cresta delle Masenade tetejét (2737 m). Tiszta időben jól látszódik a Moiazza déli csúcsa, nekünk a ködös időben alaposan körül kellett néznünk a továbbindulás előtt, mert a felfestett jelzés nem volt egyértelmű. Nagyjából a gerincen tartó út előbb leereszkedik a Forcella delle Masenadéig - itt lemehetünk a Grisetti bivak érintésével (fentről jól látszódik) a Passo Duranhoz - majd egy rövidebb, de nehezebb szakasz után nagy törmeléklejtőn kapaszkodunk feljebb a déli csúcs alá. Elérünk egy hágót, itt dönthetünk: vagy a híres Angyalok párkányán (Cengia Angelini) elindulunk lefelé vagy előbb felkapaszkodunk a Moiazza Sud 2878 méter magas csúcsára. Ha utóbbi mellett döntünk, bő egy óra alatt megjárhatjuk az utat.
Az Angyalok párkánya igen látványos: a fal aljától számolva 700 méter magasságban halad! Előfordulhat havas-firnes szakasz, esetleg jégcsákányra is szükség lehet, ottjártamkor nem kellett használni (nehéz is lett volna, mivel nem volt nálam). A párkány nagyjából szintben haladva észak felé fordul, pazar kilátás nyílik a Civetta déli oldalára és megpillantjuk a zöld-piros Ghedini-bivakházat. Firnlejtőn ereszkedünk le a házhoz (2600 méter), ahol szükség esetén megalhatunk. Találunk takarót is - vészhelyzetben kibírunk egy éjszakát, ha nincs nálunk hálózsák. A ház nagyon jó állapotban van, némi élelmet is láttam a polcon. Innen egy fentről nézve nem túl bizalomgerjesztő kuloár jobb oldalán húzódik lefelé az út, helyenként drótkötéllel biztosítva. 2-2,5 óra alatt visszaérhetünk a Carestiato-menedékházhoz. Itt is fel lehet jönni a hegyre, de mindenképpen az általunk is bejárt irányt javaslom, hiszen ez az út felfelé nem látványos, a Masenade déli fala viszont borzasztó a lefelé mászáshoz...Azaz ezt használjuk lemenetelre, de vigyázzunk a törmeléklejtőn és a lépcsős sziklákon. 2100 méter körül elérjük az ösvényt, melyen balra fordulva rövidesen a menedékházhoz érünk.
Menetidő: a Passo Durantól indulva egy óra a ferrata beszállásához, 3 óra a Cresta delle Masenade déli oldalán, innen 2 óra a Moiazza csúcsáig, végül 3 óra lefelé a Carestiato-házhoz (tapasztalt, jó kondiban lévő mászóknak - sportos menetidő)
Szintkülönbség: a Passo Durantól 1277 méter a Moiazza Sud csúcsa, de a szintkülönbség mellett jelentős távolságot kell megtenni szintben is, gyakran nehéz törmeléklejtőn
Nehézség: D-E
az olaszok szerint a legnehezebb, leghosszabb, legszebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése